Ezeknek a jóembereknek itt halvány fogalmuk sincs, miféle felbecsülhetetlen érték áll a kertjükben. – Ó, nagyon is tisztában vannak vele – biztosította Zebediás T. – És a téglák sosem voltak templomfalba építve. Pontosan ezen a helyen állnak ötezer éve, amikor is összeraktuk a kerti grillt. Azelőtt kénytelenek voltunk kövekkel beérni. Virginia Boote megrakott bevásárlókosárral tért vissza. – Tessék – nyújtotta a férfinak. – Vörös szantálfa és pacsuli, vaníliabab, friss levendulahajtás, zsálya és 204 fahéjlevél, szerecsendió, fokhagyma, szegfűszeg és rozmaring; itt van minden, amit kértél. Hasslik elégedetten dörzsölte a kezét. – A napmadár örülni fog – jelentette ki. Egész délután a grillszósszal pepecselt; azt mondta, ezzel fejezi ki tiszteletét a madár iránt, s mellesleg a napmadárhús amúgy is száraz. A gourmand-nok az estét a kávéház előtti fonott asztaloknál töltötték, mialatt Musztafa Stroheim és a családja teát, kávét és forró mentaitalt szolgált fel nekik. Hasslik ünnepélyesen bejelentette, hogy a napvárosi napmadarat másnap ebédre készíti el; a zavartalan élmény érdekében addig is célszerű volna megtartóztatniuk magukat az ételtől.
A fák mögött. Aztán jött a vasút, a következő faluban építettek egy állomást, és a mi falunk elfonnyadt, elporladt és elfújta a szél. Most már csak fák meg bokrok vannak a helyén. Lehet bújócskázni a fák között, bemenni a régi házakba és kiugrani. – Olyanok, mint az a farmház? – kérdezte Vakarcs. Ha igen, akkor nem akart odamenni. – Nem. Senki nem jár oda, csak én. És néha az állatok. Én vagyok az egyetlen gyerek a környéken. – Gondoltam – bólintott Vakarcs. – Menjünk le oda játszani? – Az nagyon klassz lenne. Pompás október eleji éjszaka volt, szinte nyáriasan meleg, és fényes hold uralta az eget. Mindent látni lehetett. – Melyik a tiéd? – nézte a köveket Vakarcs. Drága büszkén kihúzta magát, megfogta Vakarcs kezét és a rét egy elvadultabb sarkába vezette. A két fiú félretolta a magas füvet. A követ a földbe 40 fektették, s a dátumot száz évvel korábban vésték bele. Az írás nagy része már elkopott, de az évszám alatt annyit még ki lehetett venni, hogy DRÁGA ELHUNYTUNK SOSEM FEL – Feledünk, gondolom – mondta Drága.