A torma minden olyan talajon csírázik, amely bármilyen kertre jellemző. Az asztali tormát azonban könnyű talajban kell termeszteni, kellően dúsítva tavaszi ültetése előtt el kell döntenie az asztali torma tenyésztésére alkalmas talaj típusát, amelyek közül a legalkalmasabbak: biohumusz; fekete rmaSűrű és súlyozott agyagos talaj körülményei között a gyökérrész fejlődése lelassul, túl elágazik és nagyszámú gyökérmellékletet képez. Ha azonban az asztali tormát túlságosan könnyű homokos és homokos vályogtalajba ültetjük át, e kultúra gyökere azonnal fásodik és elveszíti a gyümölcsre jellemző gazdag, fűszeres ízt. Hasznos információ. A nehéz és vízzel borított talaj felépítése a homok lazításával és hozzáadásával történő kiigazítással történik. További intézkedésként felszerelheti az ömlesztett gerincet. A növény ültetésének jó megvilágítása hozzájárul a jobb növekedéshez és az íz nagyobb csípősségének megszerzéséhez. A torma telepítése előtt ki kell választani a terület egy nyílt területét, amelyre a napsugarak szabadon gyzet!
Célszerű tehát vetésforgón kívül helyezni a termőterületét. Ősszel, amilyen mélyen csak tudjuk (40-50 cm), forgassuk meg a talajt, hogy szerkezete laza legyen és a tápanyagokat is mélyre juttathassuk. A talajmunkát az őszi telepítés előtt 6-7 héttel végezzük el, hogy a talaj kellően ülepedjen. A talpgyökerekből készített gyökérdugvánnyal szaporítjuk. A vékony, étkezésre már nem használt gyökereket késsel 25-30 cm-es darabokra vágjuk fel. A vágást a gyökerek felső részén kör, az alsó részén ferdén ellipszis alakú metszlappal készítsük, mert így nem kerülhet sor fordított ültetésre. A dugványokról dörzsöljük le a hajszálgyökereket. Az így előkészített szaporítóanyagot pincében, nedves homokban vermeljük el. Termeszthető monokultúrában is, ilyenkor nagyon fontos, hogy az ültetvény felszedését legalább 60-70 cm-es talajforgatás kövesse. A felszínre került gyökereket gyűjtsük össze, ezekből dugványokat is készíthetünk. Egyes helyeken az őszi szedést nem követi mélyszántás, mert a gyökereket a talajban teleltetik át és csak tavasszal szedik össze, majd áprilisban ezekkel végzik a telepítést.
Tartalom:Mezőgazdasági technikák a termesztéshezHogyan kell szaporítani a tormátMagokból csírázó tormaHogyan telepítsük a tormapalántákatTorma gondozásaAz asztali torma betakarításaA kerti növény, mint a torma, az egyik leggyakoribb növény sok nyaralóban. Ennek a telepítésnek a növekedése képes minden centiméternyi szabad teret kitölteni, mind a hegygerincen, mind a közelében lévő teljes területen. A legtöbb kertész úgy véli, hogy amikor ez a növény egy nyaralóba kerül, akkor teljesen lehetetlen tenyészteni. A torma fogyasztása azonban kézzelfogható előnyökkel járhat az emberi egészség számára. Ezenkívül ennek a kultúrának a házi készítésű gyümölcsét széles körben használják az ételízesítők és az ételek elkészítéséhez. Az akadálytalan terjeszkedés lehetővé teszi a tapasztalt kertészek számára, hogy a tormatermesztést kisvállalkozássá változtassák. A nyílt terepen történő termesztés egyszerűsége miatt a torma tenyésztése még tapasztalatlan kertészek számára is elérhető. Mezőgazdasági technikák a termesztéshez Annak ellenére, hogy az ültetés igénytelen a körülményekhez képest, és a csírázás képessége, mint a gyomnövény, a gazdag termés eléréséhez néhány agrotechnikai ajánlás betartása szükséges.
Az ültetés óta több mint kétéves életkorú ültetvényeknél ki kell törni a virágos ré asztali torma betakarításaA betakarítás megkezdésének jele a növény alján lévő lomb sárgulágyzet. A legkényelmesebb anyag a torma szüreteléséhez azoktól, amelyekkel a kerti szerszámok tárolására szolgáló hordót általában megtöltik, egy kerti szurok. A kivont gyökereket oldaluktól szabadítják meg a levelektől és ágaktól. Az így betakarított gyökérgyümölcsöket raktározásra egy homokkal borított dobozban helyezik el, amelyet + 2 ° C hőmérsékleti körülmények között helyeznek asztali torma nagyon széles körben elfogyasztott kerti növény, amely szinte minden orosz nyári lakosban növekszik, így mindenki tudja, hogyan kell a tormát a kertben termeszteni. Ennek a gyökérnek a kívánt fajtáját nemcsak hivatásos mezőgazdasági technikus termesztheti, állítva, hogy e termény ipari méretű termesztése, hanem egy közönséges ember is. Az agronómiai ajánlásoknak való megfelelés arról, hogy miként lehet a tormát magas hozam elérése érdekében elültetni, annak ellenére, hogy a növény képes gyomnövekedésként szolgálni, a kertészek számára egy nagyon hasznos növényi termék termését fogja biztosítani, amelyet egyszerűen lehetetlen nem szeretni.
Ez a dolog nem mozgatott. Szeretni szeretem, de azért annyira nem, hogy ennyit küzdjek azért a pár grammért. Aztán két-három éve ismét összefutottam egy másik oknál fogva a tormával. A gyerekeim szeretik a kis uborkás savanyút. Gondoltam majd készítünk mi is. Természetesen a receptben, amit a déditől kaptunk, azzal kezdődik, hogy kell pár darabka tormagyökér. Azóta többször is készítettünk vödrös savanyút, amely megosztottan lett sikeres, de saját, és minden a kertemből került a vödörbe. Ekkor döntöttem el, hogy a tormának a kertemben a helye. És most jött el az idő, hogy utána nézzek, hogyan is kell szaporítani ezt a növényt. Az első találatom az interneten a oldalt hozta be, ahol egy kiinduló ismeretnek való volt található: "A torma termesztése és szaporítása kiskertben A tormáról (Armoracia rusticana) gyakran csak a húsvét jut az eszünkbe, amikor a sonka mellé a csípős reszelt tormát szolgáljuk fel. Pedig a torma nem csak egy unalmas csípős fűszernövény, de gyógyhatása is kiváló. A torma hazánkban, mint vadnövény is gyakran megtalálható utak mentén, hatalmas levelekből álló bokor formájában, amelyek tavasszal fehér virágot hoznak.
Egyes termelők azonban az alaptrágyázással együtt is juttatnak ki N-hatóanyagú műtrágyát, a kiszámított mennyiség 30–40%-át. Dugványültetéshez az anyagot a gazdák már előző évben kiválasztják és kötegekben, homokba vermelve teleltetik, majd tavasszal méretre vágják. Ceruza vastagságú, 25–28 cm hosszú dugványokat készítenek elő. Ültetés előtt a dugványokat előhajtatják, így megindul a gyökér és hajtásképződés. Ideje 2–3 hét. Az ültetés április tizedike körül kezdődik, és május végéig tart. Mélyebb fekvésű területen csak májusban lehet ültetni a talaj szikkadása után. Az ültetés kézzel és géppel is történhet. Ma még a kézi ültetés az elterjedtebb. Ekkor T alakú fémfúróval 30 cm mély ültetőlyukat készítenek, ebbe helyezik el a dugványt oly módon, hogy a feji rész 3–4 cm-rel a talaj felszíne alá kerüljön. Az ültetővassal a talajt a dugványhoz tömörítik. A dugványokat egymástól 25 cm távolságra ültetik. Az ültetés után herbicidet permeteznek a bakhátakra. Június elején a dugványokon lévő felső 3–4 rügy kihajt, az előtörő hajtásokon 4–5 cm széles és 5–6 cm hosszú leveles hajtások képződnek.
Fontos hangsúlyozni, hogy az egyes osztályok beltartalmi jellemzői azonosak, csupán a termék külső megjelenése változó. I. o. A tormatest sima felületű, hengeres, elágazásoktól mentes, ép, egészséges. Nem lehet fonnyadt, féregrágott, repedt. A talpgyökerek töréssel kerültek eltávolításra. A fejrészről a levéltő maradványokat úgy kell levágni, hogy a lehető legkevesebbet sérüljön a tormatest. A földdel való szennyeződés maximum 5 felület% lehet. A torma húsa: csontfehér. Méretei: rizóma hosszúság 20 cm felett, középátmérő 25 mm felett. Ezt az osztályú tormát kizárólag friss fogyasztásra szánják. Az alábbi osztályok főként ipari feldolgozáshoz szolgáltatnak alapanyagot: II. III. IV. Az alaki paraméterek azonosak az I. osztályú áruéval. Ez vonatkozik a hús színére és a földszennyeződés mértékére is. Méretei: rizóma hosszúság 20 cm felett, középátmérő 20 mm felett. Ebbe az osztályba sorolhatók azok a rizómák, amelyeken az elágazódás megszüntetése miatt vágási felületek láthatóak; enyhén repedtek, vagy féregrágottak.