A német zenetudós Bartókhoz intézett kérdőívét tartalmazó levele 1927. IX. 29-én íródott, és XI. 21-i levelében megköszöni Bartók kimerítő válaszát. Kapcsolatukhoz lásd Wilheim András alapvető tanulmányát: Bartók és Edwin von der Nüll. In uő. : Mű és külvilág. Budapest: Kijárat Kiadó, 1998, 33 62. 1 hangjától maga is elidegenedett, pályájának nagy részét szívesen látta következetes stílusfejlődés eredményének, illetve tükrének. Egyik kései interjújában, 1940-ben ennek megfelelően 1908-tól művének szerves, és egy irányba mutató fejlődését állapította meg. Ám 1926 körül még utólag is érzékelt egy fajta iránymódosulást. 5 Ha nem is mindjárt valamiféle klasszicizmus új- vagy neoklasszicizmus emlegetése, de a modern jelzőtől való elhatárolódás úgy tetszik elég általános volt a húszas évek derekán Bartók nemzedékében. Akkor is, ha a vezető komponisták egymással a legkevésbé sem igyekeztek közösséget vállalni. Stravinsky például egy másik egykorú interjújában a modernség mellett a jövő zenéjé -től is kissé ironikusan elhatárolódott, 6 s aligha kétséges, kire célzott.
Benjamin Suchoff (Princeton: Pinceton University Press, 1976), 101 113. (60 66. Jellemző, hogy a hangszeres gyűjtések a románt kivéve a kiadások végén, általában függelékben szerepelnek. 2 Vö. Lampert Vera, Népzene Bartók műveiben (Budapest: Helikon, 2005). 3 Bartók több publikált kompozíciójához, így népdalfeldolgozás sorozataihoz is tartoznak kiadatlan, elvetett vagy félretett tételek. A Gyermekeknek magyar sorozata kéziratában például három további vokális feldolgozás szerepel, melyeket Bartók a sorozatból végül is kihagyott. Hasonlóképpen a Tizenöt magyar parasztdal kézirata 1 Ha a hangszeres és vokális népzenei forrás szempontjából vizsgáljuk Bartók népzenével kapcsolatos zeneszerzői tájékozódását, akkor nyilvánvaló, hogy a népi vagy népies hangszeres zene, jelesül a verbunkos, s annak műzenei felhasználása éppúgy kiindulópontot jelentett korai hangszeres írásmódja számára (Kossuth szimfónia), mint a tévesen népdalnak hitt 19. századi népies dallamok (Négy Pósa-dal). Markáns különbség rajzolódik ki azonban: míg a népdal konkrét dallamegyedként jelenik meg, addig a népi hangszeres zene sokkal inkább stílust jelent.
Ekkor vezette be a Solo, illetve Sola utasítást a mély vonósoknál, és fogta vissza a dinamikát. S ekkor merült föl benne vélhetőleg 1923 óta először a különleges, addig kompozícióban ki nem próbált effektus felhasználásának lehetősége a jelenet hatásának fokozására. Habár a próbákon kezében tartott autográf partitúrába csupán egy nagy X és az odavetett megj. (vagyis megjegyzés szükséges) bejegyzés utal a különleges effektus alkalmazására, a karmester Szenkár Jenő által használt partitúramásolatba bekerült a 4. vonósnégyes kéziratából ismert korai jelváltozat (), csupán annyiban különbözik a 4. vonósnégyesbeli formától, hogy a kereszt tintával, a karika pedig piros ceruzával van írva. 27 Ezen kívül, a jelhez kapcsolva bekerült a német lábjegyzet is: Derart gespieltes pizz., daß die Saite am 26 Habár tudomásom szerint a kottapélda azonosítását még senki sem publikálta, a Bartók Archívum BA-N: 9447-es jelzetű Documenta Bartókiana 5. kötetében (I-10870/78), 30, látható kézírásos bejegyzés mutatja, hogy Somfai László már beazonosította.
A zenei betűkre épülő, 1. opusként publikált Abegg-variációk éppúgy ezt a típust képviseli, mint a későbbi, Clara Wieck témájára írt op. 5-ös Impromptuk vagy az A-S-C-H betűkre épülő, még lazább, szabadabb szerkezetű Carnaval. Hogy hagyománynak kell tekintenünk a variáció e személyes indíttatású típusát, jól mutatja Brahms Schumann témára írt ugyancsak korai variáció-sorozata (fisz-moll, op. 9), mely az Impromptuk Clara-témáját is beleszövi az egyik variációba. 20 De vajon mennyire lehetett tudatában a 20 éves Bartók ennek a hagyománynak? 15 Ifj. Bartók Béla: Bartók Béla műhelyében. Budapest: Szépirodalmi Könyvkiadó, 1982, 432 433. 16 A levél augusztus 15-én kelt folytatása szerint március végén tértek haza, lásd Bartók Béla Családi levelei, 321. 17 A Bartók édesanyja által írt levélfolyam 1922. július 30-án kelt részlete, lásd Bartók Béla Családi levelei, 320. 18 Dille: Verzeichnis, 118. Ezen az oldalon a levelek egy részének dátumánál tévesen 1900 olvasható, de az összefüggés kétségtelenné teszi, hogy valamennyi 1901-ből való.