– Hé! – csettintettem egyet az ujjaimmal. – Sophie! A fejét felém kapta, és türelmetlen pillantást vetett rám. – Igen? Gyorsan elhadartam a mondandómat. – Mennem kell. Megmondaná, hogy Naomi ugrott be, hogy beadja a mondat közepén elhallgatott. Így én is elhallgattam a mondatközepén. Felém fordította a fejét. Hang nélkül szidtam magam. Az eddig gesztikulálókeze most mozdulatlanná dermedt a levegőben. Pislogott, és úgy nézett rám, 8/16/2019 Calia Read - Szétcsúszva (Fairfax 1. )37/265mintha nem lennék való kívántam, bár ez lenne a helyzet. Azt kívántam, bár csettinthetnék egyet, és eltűnhetnék abban a másodpercben. A hallgatása a mellette álló férfiba is belefojtotta a szót, és ő is rámmeredt. A pillantása Max és köztem cikázott, majd kimentette magát. – Naomi? Hogy csinálta ezt? Hogy csinálta, hogy a nevem annyira… Megköszörültema torkomat. – Úgy hívnak. Odajött hozzám. – Hogy vagy? Megvontam a vállamat és megszorítottam a kezemben lévő borítékokat. – Jól dugta a kezét, és Sophie asztalának támaszkodott.
Feszengve mocorogtam aszékemen. – Igazából... van valaki a gyerekkoromból válaszoltam halkan. – Tényleg? – ké tudtam rájönni, hogy féltékenységet vagy kíváncsiságot látok-e aszemében. – Hosszú történet – magyaráztam. – A világ minden ideje a rendelkezésemre áll – jelentette ki Max. – Nem, erre a történetre voltam hajlandó többet elárulni. Nem akartamachlanről beszélni, azt hiszem, ez látszott az arckifejezésemen is. Max kértea számlát, és a témát gyorsan ejtettük. Megkönnyebbülten sóyanakkor álltunk fel az asztaltól. A borítéktáskámat szorongattam, amíg ófelvette a zakóját. Ahogy a kijárat felé sétáltunk, éreztem, hogy a tenyereelhelyezkedik a hátamon. Az ujjait széttárta meztelen bőrömön. Pontosanugyanazon a helyen, ahol korábban. A parkolófiú az étterem előtt állította le Max kocsiját. Mindenki másszámára ez valószínűleg egy kellemesen meleg nyári estének számított. De őknem ültek Maxszel szemben. Nem érezték magukon megszakítás nélkül a8/16/2019 Calia Read - Szétcsúszva (Fairfax 1. )44/265illantását perceken át, amitől a bőrük mintha lángokban állt volna.
A lift elindult. Összeszorult a gyomrom. Lehunytam a szemem, és nagyotsó számítottam, hogy a testi vágy az egyetlen dolog, amit Max felébresztennem. Ami természetes érzés. Kémiai reakció amit kiváltott belőlem, az továbbment ennél. Most már ismerni akartama gondolatait. A valódi Maxet. Mindent tudni akartam. És ez nem volt jó. )41/2658/16/2019 Calia Read - Szétcsúszva (Fairfax 1. )42/265Most pedig a túlélésre játszottam, Max ugyanis olyan pillantásokat lövelltfelém. Amikor rám nézett, a szemét kissé összeszűkítette, mintha így jobbanrám fókuszálhatna. Hátradőltem a székemen. Úgy éreztem, mintha mellbe lőttek! Lehetetlennek tűnő módon megnyíltam neki. Meséltem a főiskoláról, hogymennyire utálom a vizsgákat és a dolgozatokat és a tanárokat. És ő egész időalatt hallgatott, le sem vette rólam a szemét, teljesen rám figyelt. Borzongató ivott egy korty vizet. Hátradőlt, egyik karját a szék támláján ürke inge feszült a mellkasán és a karján. Belekortyoltam az italomba. Márúl voltam három pohár boron.
De a WoW kiadónál ezt már nem tudom megtenni. Nem érzem magam nagyon hibásnak emiatt, hiszen a Bright Side és a Lélekvesztők után képtelenség korlátok nélkül nekikezdeni egy újabb kötetnek. Sajnos ez elbukott. Nekem a legfájdalmasabb, higgyétek el, de ki kell mondanom: Ez a könyv nem hozza a teljes WoW érzést. Ez csak olyan lagymatag, "aha, hát oké, wow, ez van" hatást vált ki. Vegyük elsőnek szemügyre a külcsínt. Adott egy gyönyörű borító, szemet gyönyörködtető. Ez a vízcseppes pókháló rengeteget elárul már a történetről. Kapásból lehet arra következtetni, hogy a történet egy kis vékony, gyenge szálon fog múlni, vagy az egyik karakter jellemzője. Esetünkben az utóbbi érvényesül. A címe nem éppen semmitmondó, kifejezetten figyelemfelkeltő, hiszen nem minden nap jön szembe velünk. Ha elolvassuk azt a kevéske kis fülszöveget akkor pedig abszolút értelmet nyer. Hiszen egy elmegyógyintézetben elveszett, szétcsúszott emberek élnek. Szóval emiatt is már egy fokkal fentebb vagyunk az elvárásaink lépcsőjén.
Valahányszor ránéztem, hirtelen kiszáradt aszám. Jobb védekezőmechanizmust kellett találnom, különben leáll amájműködésem. – Szóval megtapasztaltad a főiskolás létet? – kérdezte. – Azt hiszem. – Azt hiszed? Megrántottam a vállamat. – Nem olyan volt, amilyenre számítottam. – Mire számítottál? Végiggondoltam a kérdést, miközben az alsó ajkamat rágcsáltam. – Több... szabadságra. – Felvonta a szemöldökét, én pedig gyorsanfolytattam: – Nem is tudom... azt hiszem, úgy gondoltam hogy meg fogomtalálni önmagamat. Közhelyesen hangzik, igaz? Max elvigyorodott, és a szívem riasztó sebességgel zakatolni kezdett. – Egyáltalán nem. Mindenki arra számít, de alig van valaJtj, aki ténylegmeg is kapja. – Te megváltoztál? – Nem. Tudod, én jó voltam a tanulásban, de még jobb a szórakozá elképzeltem szórakozás közben, gyanítottam, hogy minden hétenmás lányt ölelt. Ettől gyökeret vert a gyomromban a féltékenység, s felfeléekergőzött a testemben, úgy kellett erőszakkal eltávolítanom a fejemből afőiskolás Max képét.