Fajszám: 800-100; védett fajok száma: 60-80; özönfajok: zöld juhar (Acer negundo) 3, bálványfa (Ailanthus altissima) 1, gyalogakác (Amorpha fruticosa) 3, tájidegen őszirózsa-fajok (Aster spp. ) 5, amerikai kőris (Fraxinus pennsylvanica) 4, japánkeserűfű-fajok (Reynoutria spp. ) 1, akác (Robinia pseudoacacia) 3, aranyvessző-fajok (Solidago spp. ) 5. KIRÁLY Gergely – KIRÁLY Angéla 2. 12. Mosoni-sík A kistáj termőhelyi heterogenitása a potenciális vegetáción is érezteti hatását. Nyugati, határmenti részén valószínűleg száraz cseres-tölgyesek és erdőssztyepp-erdők álltak, esetleg száraz gyepekkel mozaikosan. Keleti részén a száraz erdők mellett gyertyános-kocsányos tölgyesek is létrejöttek, és itt már a ligeterdők és mocsári növényzet is számottevő volt. A Szigetközzel szomszédos sávban uralkodóak voltak a ligeterdők – a területen gyakorlatilag csak itt maradtak fent nagyobb erdőtömbök. A Mosoni-sík mai képét a szántóföldi művelés határozza meg, a természetes élőhelyek kiterjedése csekély, az erős frgamentációhoz a sok közlekedési létesítmény is hozzájárul.
A kibukkanó pliocén kavicson és homokon kis kiterjedésben cseres-tölgyesek fordultak elő a kistáj délkeleti részén. Ma az erdeifenyő- és akácültetvények borítják a kistáj erdőterületének mintegy 70%-át. Az erdők jelentős részét az évszázados emberi tevékenység drasztikusan átalakította. A sovány talajokon többnyire legeltetés folyt, mely kisebb-nagyobb mértékben ligetessé tette az erdőket. Az erdőirtások és legeltetések következtében nagy kiterjedésű füves pusztaságok alakultak ki, ennek egyik szélsőséges példája a Tét környéki futóhomokos terület, melyet az 1950-es években akáccal telepítettek be. Az állatállomány csökkenésével a legelőket, legelőerdőket akáccal és erdeifenyővel ültették be. A gyertyános-tölgyesekben gyakoriak a ligeterdei elemek (ligeti csillagvirág – Scilla vindobonensis, odvas keltike – Corydalis cava, foltos kontyvirág – Arum maculatum) mellett. A délkeleti rész cseres-tölgyeseiben jellegzetes a genyőte (Asphodelus albus), míg északabbra a selymes boglárka (Ranunculus illyricus) és a tarka nőszirom (Iris variegata) előfordulása.
Marcal-völgy A kistáj potenciális erdővegetációját a keményfás ligeterdők, égerligetek, fűz- és égerlápok jelentik. Mivel a terület jelentős része lefolyástalan medence, nagy kiterjedésű fátlan élőhelyek alakultak ki. Ültetvényszerű erdők térfoglalása csekély, néhol láthatunk csak nemesnyárasokat. Az inváziós terhelés alacsony, főleg a peremterületeken vannak akácosok. A kistáj jellemző fátlan élőhelyei a mészkedvelő üde láprétek, zsombékosok, magassásosok. Biztosra vehető, hogy egykor nagy kiterjedésű úszólápok voltak a Marcal-völgy középső és alsó részén. A lápvidéket a Marcal és a környező dombvidékeken eredő források táplálták, egyúttal a területen jelentős tőzegképződés volt. A 19. század közepén kezdődő meliorációnak köszönhetően a láprétek kiterjedése minimálisra csökkent, az úszólápok megsemmisültek, a tőzeg kotusodása miatt a termőhelyek is jelentősen degradálódtak. A magasabb térszíneken az erdőket kiirtották, helyükön kialakult gyepeket legeltették vagy kaszálták. A rétek felhagyása az 1990-es évek elején kezdődött, ekkortól nagy magassásosok alakultak ki.