Az szívélyesen fogadta, s felajánlotta segítségét. De ahhoz, hogy kapjon száz forintot kölcsönbe, előbb végig kellett hallgatnia a házigazda prédikációját az asszonyi nem rejtélyes természetéről. 20. Miután megkapta a pénzt, rögtön indult haza. Útközben azonban találkozott Csulival, aki hajlandó volt egy kis turpisságra barátja kisegítése érdekében. Ez annyiból állt, hogy elment Zoltánék tanyájára, s azt a hírt terjesztette a parasztok körében, hogy ég Csugar. A tűz hallatára azok szedték sátorfájukat, s igyekeztek haza falujukba. Mire Zoltán hazaérkezett, már nem talált ott egy parasztot sem. 21. Egyszer csak furcsán elsötétedett minden. Zoltán emlékezett rá, olvasta az újságban, hogy napfogyatkozás lesz. Az emberek ijedten futottak ki az udvarra, hogy megcsodálják az égi tüneményt. Azonban még jobban megrémült Zoltán, mikor a szomszéd inasa érkezett lóhalálában, s azt üzente, hogy a felesége kijön a birtokra. Éppen most, pedig már másfél éve nem járt ott! Gyorsan kerített egy kocsit, s elküldte Rozikát a közeli faluba, nehogy felesége ott találja.
Ezek a fényképek mind bárónői jelenségek voltak. Mind úri kisasszonyok képei. A babája, a felesége, az mind olyan ennek a zsíros csikós, gulyás, kondás legénynek, mint a kávéházi kasszirnő. Bele kell nyugodni, hogy ez így van. A karcagi kaszinóban egy kis pohárköszöntőben beszéltem erről s kértem az urakat: (a civisgazdákat, akik remek magyar fejeket viselnek, nagy fehér bajusszal s kondor üstökkel) hogy legalább gyűjtsék össze a régi életnek karakteres motívumait. Beszédem semmi lelkesedést nem keltett. Sőt egy fiatal ügyvéd direkt megtámadott, hogy én a régi viseletben jobb erkölcsöket akarok látni, holott "minden társadalmi osztály egyformán becses tagja a nemzetnek". Erről természetesen célzást sem tettem, sőt ez eszembe sem volt, de az öreg gazdák azonnal visszatértek rá s ők aztán mint életüknek egy nagy sebére mutattak rá, számtalan példával fűszerezve a témát, hogy a mai földmíves munkás nem az, ami az ő idejükben volt. – Milyen ruhában kapálnak ma a lányok? – kérdeztem. – Lányok?
2 óra 50 perc Szőcs Artur MÓRICZ ZSIGMOND ÚRI MURI A szövegkönyvet átdolgozta: Ari-Nagy Barbara Díszlettervező: Slárku Anett Jelmeztervező: Kovács Andrea Zenei vezető: Bíró István Mozgás: Vadász Krisztina e. h. Súgó: Nagy Erzsébet Ügyelő: T-Laforest Csaba Rendezőasszisztens: Demeter AnnaRendező: Szőcs ArturZenekar: Bakos Dániel, Gyurkó Ádám, Kiss Levente, Mózer Csaba, Rosca Krisztoffer"Férfiak mulatnak, de mulatságuknak sötét, komor árnyéka van, mögötte nemcsak az éjszakai alföldi égbolt sötétlik, hanem a pusztulás is. Ezt a sírva-vigadó magyar mulatozást – magyar specifikum ez, sehol másutt fel nem található – minden más magyar író glorifikálta, kedvesnek, rokonszenvesnek tüntette fel. Móricz az első és egyetlen, aki meglátja benne a mulatozóknak nemcsak az elérzékenyülését, hanem a komor nekikeseredettségét, az egész mulatság sivárságát és félelmetességét. " Schöpflin Aladár: Úri muri (1928. )Az Úri muri főhőse Szakhmáry Zoltán, a mintagazdasággal kísérletező földbirtokos, akinek újat akarása, cselekvő energiája apránként mállik szét szűkebb és tágabb környezete állóvizében.
Természetesen Zoltán mindent tagadott (annyiban igaza volt, hogy valóban nem akart elválni). Felesége azonban rátalált Rozika szobájára, mire Zoltán közölte vele, hogy már kirúgta a lányt. 22 Végül Eszter megnyugodott. Férjével csendesen üldögéltek a verandán. Zoltán megmutatta neki a kertet, melyet még nem is látott, bemutatta Lekenczeyt, s még azt is felajánlotta, hogy elviszi egy rövid bécsi kiruccanásra. De az asszonynak csak egy gondolata volt. Minél elõbb el akarta hagyni ezt a házat. Zoltán kocsit hívatott, s Lekenczeyvel hármasban elindultak haza. 23 Megérkeztek. Zoltán doktorért hivatott. Nem sokkal ezután megjött Gergely. Õ kísérte el a tanyáról Rozikát, s most levelet hozott tõle. Majd betoppant az orvos is, s megvizsgálta a feleségét, akinek persze nem volt semmi baja. Mivel nem tudta mit kezdjen Lekenczeyvel, végül úgy döntött, megkéri a doktort, hadd háljon nála. Így az orvos és a "gróf" együtt távoztak. Zoltán el akart kéredzkedni hazulról, mert már nagyon szerette volna elolvasni a levelet, de a felesége nem engedte.
Elkeseredésében egy hatalmas mulatságra hívja össze a népet, ahol megjelenik szeretője is, Rozi, a sommáslány. A filmet 1949. augusztusa és novembere között forgatták az alsódabasi kastélynál, valamint Jászberényben és Ócsán, a belső jeleneteket pedig a Hunnia Filmgyárban vették fel. A forgatás során egyébként csak egy díszlet kastélyt gyújtottak fel a Hunnia udvarán.