Az ajka és az álla szederjes volt. Elkiáltottam magam: - Meghal édesapám! És elkezdtem futni a falu felé. Ahogy szaladtam, a fiatalabb bátyám futott utánam. Annyit lassítottam, hogy a faluig érjen be. Futás közben megbeszéltük, hogy ő menjen orvosért, én pedig haza. Megpróbálok valamilyen fogatot szerezni, hogy hazahozzuk édesapámat. Rettenetesen féltem. Féltettem apámat. Hisz felismertem a halált. Az anyám nem vette komolyan a bajt, hiszen csak annyit mondtam, hogy apánk rosszul van. Nem mondtam, hogy mennyire. Közben találtam egy lovaskocsit, amivel elmentek, hogy hazahozzák apámat, én meg otthon maradtam. Pár perc múlva kerékpárral jött a Lics Pista, és a kapun beszólt: - Szávocskin néni, ne ijedjen meg, meghalt a Nikita bácsi! Bennem összedőlt a világ. Úgy éreztem, hogy örökre elvesztettem mindent. Az anyámat a szomszédasszonyok támogatták. Az öcsém akkor még csak két éves volt. Őt fogtam az ölemben, és csendesen folyt a könnyem. Aztán egy idő után megállt egy uradalmi szekér a kapu előtt.
Valami huncutság bujkált a szemükben, egyelőre azonban még nem lehetett tudni, hogy mitől lett ilyen jó kedvük. - Valaki elmesélné, hogy mi történt? – kérdezett a versenyzőkre a kiliti bíró. – Az nyilvánvaló, hogy maguk eszegették irdatlan nagy tempóban ezeket az ízletes tésztatekercseket, de árulja már el valaki, hogy mi volt ez a füttyszó? - Miért bíró uram, mi gond volt ezzel a szép nótával, amit közösen végighallgattunk? – kérdezte az egyik mérkőző fiatal. - Azzal semmi, de hogy nem ti fütyültetek, az már szent! - Na, és azzal mi a baj? – érdeklődött a másik asztalnál ülő, huncut tekintetű legény. A bíró megvakarta a kobakját, és elkezdte magyarázni a küzdőknek, hogy ott van a kutya elásva, hogy nem az ette a finom portékát, aki fütyült, de ekkor a juti bíró, a mérkőzés fődöntnöke, mint mindig, most is igazságot tett. Megköszörülte a torkát és így szólt: - Teljesen igaza van ennek a legénynek! - Már hogy lenne igaza! – ellenkezett az egyik döntnök. - Úgy, édes fiaim, hogy a feladat meghatározásnál csak az volt kikötve, hogy fütyülés közben kell enni, az már nem, hogy kinek kell hangosra fújni a levegőt!
2015. 10. 12 21:09Tartalom: I. Dudás Károly: Kiliti eredetmondák 1. A jódi török templom 2. Hegynek neki bukfenc 3. Betyárvilág 4. Szürke szamár a ködben 5. A Balatonkiliti Jószó híd legendája 6. A hidegvölgyi pásztoremberek 7. Kiliti pásztorok mesélték 8. Darumadár fenn az égen 9. Mátyás deák vizet fakaszt (A kiliti Nagyvíz keletkezésének legendája) 10. A Kilitiek védelmező madara 11. A Csőri oldal története II. Dudás Károly Emlékek, történetek, legendák Kilitiből Neves emberek, akiket mindenki ismer 1. Vass Lacira emlékezve 2. Könnyes levelek 3. Krémes a katonafiúnak 4. A két kiliti Tiborcz 5. A Kiliti csárdában történt 6. Lujzi néni 7. Csiki Sanyi 8. Horváth Marika néni verses könyvei 9. Hoci bácsi kiflije 10. Langalló a téli éjszakában 11. Bimbó bácsi 12. Nagy Sanyi bácsi és a galamb 13. Kiliti postások 14. Márta és a fecskék Állati történetek 1. Bodri 2. Fürgenc 3. Macskaszív 4. Marci, a gúnár 5. Bodri, Buksi és a sas 6. Ürgeöntés 7. Kivert kutya Vidám és tanulságos történetek/legendák/ 1.
Mit követett el? - Nagy a bűne ennek az embernek - felelte a postás, - hiszen már mindenki tudja, magukhoz még nem jutott el a híre? - Mit csinált? – Nem harapta ki fecskefarokra a palacsintát. - Aztán használt- e neki a leckéztetés? - Meghiszem azt! Többé soha életben nem fogja bántani a madarakat – mosolygott az öreg postás. János bácsi még jó pár évig járta a kiliti utcákat, vitte a levelet és az újságot a házakhoz. Örök időkre beírta nevét a falu történetébe. Márta és a fecskék Egy édes titkot őriztem szívemben a mai napig. A titoktartási fogadalom egy életre szólt, a kegyetlen sors azonban feloldott esküben vállalt kötelezettségem alól, és most könnyekkel küszködve – két embert gyászolva – felfedem titkomat. 1961-ben is Margit napkor köszöntött be az igazi kánikula. A legtöbb évben erre a napra esett az évzáró a kiliti általános iskolában, aztán jött a gondtalan szünidő a környék srácaival, lányaival – és még valakivel: elmaradhatatlan, kedves pesti unokahúgommal, Mártával, aki nélkül el sem kezdődhetett a kiliti nyár.