A bőséges termés biztosítása érdekében a feketeribiszke-bokrokat évről évre rendszeresen metszeni kell. Ehhez azonban fontos tudni, hogy az idősebb ágak is hoznak gyümölcsöt, de a mennyiség és a minőség a vessző korával folyamatosan csökken. Éppen ezért az új bokrokat mélyen ültetik, hogy azok anyahajtásokat képezzenek és évente élénk, fiatal vesszőket hajtsanak, már a talaj felszínétől. Ezeket aztán a közvetlenül a bogyók betakarítása után levágott idősebb vesszők helyettesítésére használják. A fekete ribiszke az egyéves vesszőkön terem gyümölcsöt, ezért minden évben el kell távolítani az idősebb ágakat. Egy-egy tövön tucatnyi fiatal vesszőt érdemes hagyni. A metszéskor az eltávolítandó részek előzetes felmérésekor fontos, hogy az legidősebb vesszők egyharmadát és minden gyenge vagy rosszul álló ágat fel kell venni a metszési listára. Szerző: Czauner Péter / Kerti tennivalók / Kerti Barát 3
Hátránya nem olyan látványos, mert mindig csak egy kicsi része érik. Kivéve, ha több faj van összerakva, mert akkor a virágzás egy szép szivárvány és a levelek változatosak egész évben. Sok fajta esetén szinte lehetetlen a permetezés a kora tavasziakon kívül. Végszóként mindenkinek javaslom, hogy vágjon bele, éppen itt az ideje, csinálja meg a saját alkotását, mert minden egyes megmaradt fajtát később szinte a sajátjának fogja érezni. Végül is erre való a kert: kikapcsolódni, kísérletezgetni, csodát tenni. Célunk volt a cikk készítésekor, hogy mindenki – még az is, aki eddig nem kertészkedett – képes legyen magának megcsinálni a saját kombifáját. Sok sikert kívánok hozzá mindenkinek! Juhász Vivien felvételei Képtár: 1. kép 2. kép 3. kép 4. kép 5. kép 6. kép 7. kép 8. kép 9. kép 10. kép 11. kép 12a. kép 12b. kép 13a. kép 13b. kép 14. kép 15. kép 16. kép 17. kép 18. kép 19. kép 20a. kép 20b. kép 21. kép 22. kép 23. kép 24. kép 25. kép 26. kép 27. kép
Gondoltam, rákeresek a jó Google-ban, hogy ősszel milyen oltást lehetne alkalmazni, mert bár időm nincs sok, azért egy őszi oltást kipróbálnék. A negyedik-ötödik találatnál végre megtaláltam azt, amit kerestem. Ezt a találatot most be is ollózom ide, vagy inkább beoltom, hátha másnak is megered egyszer. A oldalon találtam egy nagyon jót: "Nemrég bemutattuk Juhász Béla csodagyümölcsösét, ahol 57 gyümölcsfán közel 300 fajta terem. A sikeres hobbikertész beavat minket az általa alkalmazott alvószemzés technikájába. Az alábbi cikkben bemutatom az általam alkalmazott alvószemzést - néhol egy kicsit eltérek a könyvekben leírtaktól, de én így csinálom, eddig sikeresen. Általában 85-90%-ban megerednek a szemzé lépést vagy fontos folyamatot fényképes illusztrációval segítek. Általában augusztus közepe és szeptember elseje között végzem az alvószemzést, így az esetek többségében a rügyek már csak tavasszal hajtanak ki. Nyár végi alvószemzés lépésről lépésre 1. Első dolgunk eldönteni, hogy mit szeretnénk szemezni.
hosszúságot, ez esetben a (B pont szerint) a vesszőt metszetlenül hagyjuk, vagy (A pont szerint) három alapi rügyre visszametsszük. Megeshet, hogy a három rügyből, a (C pont szerint), két vessző és egy dárda fejlődik. Itt már más metszést alkalmazunk; a sima dárdát megtartjuk, hogy termővé alakulhasson, helyette az alsó vesszőt távolítjuk el, a felsőt pedig 3 rügyre visszavágjuk. Azonban, ha a (D pont szerint), két dárda és egy vessző fejlődött, mindkét dárdát megtartjuk, a vesszőt pedig két rügyre visszavágjuk. Aki eléggé figyelmes, az már felfigyelhetett rá, hogy az almatermésű fáknál, mindig a dárdát hagyjuk meg, és nem az erőteljesebb vesszőt. Éppen ezért, amennyiben nem tiszta előttünk, mikor kell kettő, vagy mikor három rügyre visszametszeni a következő évi termővesszőket, tekintsük át újra a 16. ábrán látható két éves termőrészeket (amelyeket az első évben három rügyre metszettünk). Például a (D pontnál) azért metszünk vissza két rügyre, hogy a vessző a fejlődés során, kevesebb tápanyagot vegyen el a dárdáktól, ilyen módon a következő évben termővé tudjon fejlődni.
Ha erősen felfelé törő koronás fát ültettünk (erről győződjünk meg az oltvány megvásárlásánál), már a kinevelés kezdetétől fogva elkezdhetjük a terebélyesítést, ami azt jelenti, hogy a vázágakat a fa külső kerülete felé tereljük. Ezt csak azzal érhetjük el, ha az első években középerősen metsszük vissza a vezérágnak meghagyott vesszőket. Azonban a termőkor elérése előtt, kizárólag csak gyenge metszést alkalmazzunk, hogy a terebélyesítés ne váljon a fa hátrányára. Más eljárást alkalmazunk a középerős növekedésű vagy csüngő ágú koronaformáknál. Itt már az egész koronaalakítás alatt erős metszésre van szükség. Azonban a termőre fordulás után, folyamatos ritkító metszéssel gátolhatjuk csak meg a korona elsűrűsödését. Vigyázat! A csüngő ágú meggyfák Pándy és cigánymeggy esetében, az alakító metszés után, a visszametszést ne alkalmazzuk, helyette a ritkító metszést helyezzük előnybe. Miért? Emlékezzünk! Az ostornyélre emlékeztető, hosszú, csüngő vesszők virágrügyei a csúcson vannak. Ha a csúcsrüggyel rendelkező vesszőket visszametsszük, a termőrügyeket vágjuk le, így nem a termést segítjük elő, hanem a hajtásrügyek fejlődését.
Ami a tőkeművelésnél igen lényeges: az első kötözésnél, olyan lazára kell hagyni a hajtásokat, hogy belül a tőke levegős maradjon. Akkor megfelelő, ha a következő kötözésnél, az összefogott hajtások hordó alakot vesznek fel. HUZALOS SZŐLŐMŰVELÉSNÉL a rögzítést a huzalok magasságához kell igazítani. Persze törekedjünk itt is arra, hogy a vesszők ne álljanak túl szorosan egymás mellett, a napfény be tudjon hatolni, és a fürtök szabadon fejlődhessenek. A páros huzalú támberendezésnél, nem sok munkát ad a kötözés. TENYÉSZIDŐ ALATT szembetűnhet az is, hogy egyes szőlőfajtánál a levelek nagyobbak vagy túl nagy lombozatúak, s ezzel eltakarják a szőlőfürtöket. Ne tétlenkedjünk, végezzünk levélritkítást. Legalább annyira fontos, mint a csonkázás. Először a sárguló levelektől szabadítsuk meg a tőkét, aztán, ha szükséges, eltávolíthatunk az egészséges levelekből is. Emlékeztető, mit felejthettünk ki munkánk során Amikor befejeztük egy fa metszését, egy kezdőnek kétségei támadhatnak, vajon, jól csináltam-e?