Az interferon kezelés leggyakoribb mellékhatása a borzongás, fejfájás, láz, izomgyengeség tünetegyüttese, amely leginkább influenzára hasonlít. Az injekciók alkalmazása előtt vagy azzal egyidejűleg bevett lázcsillapító a mellékhatás mérsékli. A glatiramer-acetát kipirulást, melegségérzést, szívdobogást, nehézlégzést válthat ki az injekció beadását követő 15 percben, de ezek a panaszok spontán el szoktak múlni. A kezelések alatt rendszeres vérkép kontrol szükséges. A tüneti kezelés a sclerosis multiplexben fontos szerepet kap. Amíg az izmok merevsége nem befolyásolja a napi aktivitást, nem igényel különösebb teendőt. A fizikoterápia mellett a rendszeres torna, és a gyógyszerek együtt segíthetnek az egyes izomműködés zavarok kezelésében. A vizelettartási zavaroknak több formája léphet fel, amelynek pontos okát tisztázva számos terápia közül lehet választani. A kóros fáradékonyság a betegek kétharmadában figyelhető meg. A panaszok hátterében ilyenkor ki kell zárni a vérszegénységet, fertőzést, veseelégtelenséget vagy egyéb ritka kórképeket.
Ha valakinek sok relapszusa és számottevő kontraszthalmozó léziója van, ő jó eséllyel nyer a gyógyszerhasználattal. A fentieket úgy kell értelmezni, hogy ha minden 53 év feletti beteg kapna valamilyen SM gyógyszert, akkor a páciensek fele feleslegesen lenne kitéve a kezelés mellékhatásainak, miközben csak minimális mértékben vagy egyáltalán nem profitálna a gyógyszer szedéséből. Amellett, hogy az agresszív SM gyógyszerek az idősebbeken nem segítenek, a mellékhatások mellett akadályozhatják a normális regenerációs mechanizmusokat, ezért kifejezetten árthatnak is a betegeknek. Mindezek fényében minden 53 év feletti beteg esetében egyedileg tanácsos átgondolni, hogy érdemes-e részt vennie bármilyen kezelésben. A kutatás másik érdekes eredménye, hogy a modern, hatékonyabb gyógyszerek csak az átlagbeteg 40, 5 éves koráig hatékonyabbak az olyan régi motorosoknál mint az interferon-béta vagy a glatiramer-acetát. Az új készítmények súlyosabb mellékhatásai miatt 40, 5 éves kor felett megfontolandó lehet a gyógyszerváltás egy enyhébb terápiára.
Ezt magyarítva és a Szegedi Tudományegyetem Neurológiai Klinikájának Sclerosis Multiplex Munkacsoportja ajánlásaival kiegészítve tesszük közzé: A táblázat PDF formá Források:Gavin Giovannoni weboldalaSzegedi Tudományegyetem munkatársainak ajánlása () olvasási idő: 5 percnehézségi szint: közepes A Magyar Neurológiai Társaság III. konferenciáján Csépány Tünde az ECTRIMS és az EAN által készített, a sclerosis multiplex terápiájáról szóló irányelveket ismertette. A 21 pontba szedett szabvány világszerte segíthet a kezelőorvosoknak az SM betegek kezelése során felmerülő kérdésekben. Tovább olvasom Ahhoz, hogy egy sclerosis multiplex beteg az orvossal együtt tudjon dönteni a különböző betegségmódosító terápiás lehetőségek között, szükséges, hogy megértse a különböző számszerű információkat, például arról, hogy milyen esélyekkel kecsegtet, illetve milyen veszélyek hordoz egy-egy adott készítmény. Mivel az SM a kognitív funkciókra is hatással lehet, egy új kutatás megvizsgálta, hogy a betegek megfelelően teljesítenek-e a mennyiségi és valószínűségi információk megértését igénylő feladatokban.
A fentiekből az következik, hogy a hatékony gyógyszeres kezelés akár néhány évvel történő elhalasztása is olyan összesített értelemben vett hatékonyságcsökkenéssel jár, ami csak nehezen vagy egyáltalán nem behozható a később alkalmazott, erősebb gyógyszerekkel. Mindez nem jelenti azt sem, hogy minden fiatalnak a lehető legerősebb gyógyszert kellene szednie: van, akinek olyan jóindulatú a betegsége, hogy a várható élettartama alatt amúgy sem kerülne súlyosabb rokkantsági állapotba. Az új eredmények alapján különösen az idősebb betegeknek érdemes lehet átbeszélniük kezelőorvosukkal az alkalmazott gyógyszeres terápiájukat. Bővebben:Meta-analysis of the Age-Dependent Efficacy of Multiple Sclerosis Treatments A Magyar Neuroradiológiai Társaság XXV. kongresszusán Rózsa Csilla arról tartott egy vitaindítónak szánt előadást, hogy a sclerosis multiplex aktivitásának követéséhez igenis fontos a rendszeres MRI vizsgálat. A jelenlegi betegségmódosító terápiák mindegyike az idegrendszeren belüli gyulladások csökkentésére fókuszál.
Mivel a sclerosis multiplex során növekszik az inaktivitás, az izmok nyújthatósága csökken, emiatt az ízületek mozgásterjedelme beszűkül. A gyógytornászok ezért nagy hangsúlyt fektetnek a mozgásterjedelem visszanyerésére, amelyet speciális, lazító/nyújtó gyakorlatokkal érnek el. A terápia másik fontos elemét az izomerősítő gyakorlatok adják. Attól függően, hogy az izmok már alapból a betegség miatt gyengültek le, vagy annak következményeként, azaz az inaktív életmód miatt, különböző feladatokkal növelhetik az izomerőt. A mozgásszegény életmód miatt létrejött izomgyengeség esetén, általános erősítő gyakorlatokat alkalmaznak az érintett izomcsoportra. A koordináció javítása is szerepet kap a gyógytorna során. Ezek a feladatok történhetnek egy belső cél elérése érdekében, illetve egy távolabbi, külső cél elérésére is irányulhatnak, amelyek már nehezebbek lehetnek. Mivel a betegség jelentős mértékben negatív hatással lehet a járásra, ezért erre irányuló gyakorlatokat is alkalmaznak a terapeuták, amely során változtathatják a járás sebességét, irányát és a lépések nagyságát.
A sclerosis multiplex a központi idegrendszer betegsége. A betegség első fázisában a szervezet immunsejtjei gyulladást hoznak létre a központi idegrendszerben, majd az idegeket körülvevő anyag (mielin) pusztulása következik be, később maguk az idegek is degenerálódnak. Ez az utóbbi folyamat határozza meg a betegek életkilátását, a mozgáskorlátozottságuk és rokkantságuk fokát. | InforMed Hírek20 InforMed | Hulló, D. Kép: University of ConnecticutA gyulladásos szakaszban a betegek állapota hullámzó, évek múlva a tünetek fokozatosan egyre súlyosabbakká válnak. Erre épülve a kezelési eljárások is négy fő csoportba oszthatók. A betegség fellángolása idején (relapszus) szteroid infúzió adása szokás 3-5 napon keresztül. A szteroidot ezt követően tabletta formájában szedik a betegek fokozatosan csökkenő dózisban. Súlyos, szteroidra nem reagáló esetekben vérplazmaszűrés (plazmaferezis) vagy vénás immunglobulin terápia is szóba jöhet, legsúlyosabb esetben citosztatikus kezelésre is sor kerülhet.
A differenciáldiagnózis csak gondos, interdiszciplináris gondolkodás és tevékenység révén valósítható meg, hiszen a vestibularis, neurológiai és pszichiátriai betegségek - mint kóroki tényezõk - sokszor együttesen szerepelnek a tünetek elõidézésében, és az egyes kórfolyamatok között átfedések is lehetnek. A szerzõ a vertebrobasilaris rendszer keringési zavarait okozó állapotokat részletesen ismerteti. Elsõdleges szempontként elemzi a vertigo mint alarmírozó tünet jelentõségét, gyakoriságát, okait a különbözõ kóros állapotokban. Felhívja a figyelmet a hátsó scala keringési zavaraiban hevenyen kialakuló életveszélyes állapotokra és azok idõben történõ kórismézésének fontosságára. Igyekszik eloszlatni a stroke-ellátásban ez idõ szerint még uralkodó nihilisztikus szemléletet, hangsúlyozva a thrombolysis és az intervencionális radiológiai beavatkozások jelentõségét ezekben a súlyos állapotokban, amelyek a gyógyulás egyetlen esélyét jelenthetik a betegek számára. Az újabb vascularis események korszerű gyógyszeres prevenciója ugyanakkor minden klinikus számára fontos és kötelezõ feladat.
Mentalizációs deficit neurológiai betegségekben: összefoglaló közlemény HEROLD Róbert, VARGA Eszter, MIKE Andrea, TÉNYI Tamás, SIMON Mária, HAJNAL András, FEKETE Sándor, ILLÉS Zsolt Bevezetés – A mentalizáció azt a készséget jelenti, hogy képesek vagyunk másoknak mentális állapotokat (intenciókat, vágyakat, gondolatokat, érzelmeket) tulajdonítani, és ez alapján viselkedésüket megjósolni. Ez a készség alapvetően meghatározza a szociális világban történő részvételünket, és fontos szerepet játszik a szociális integrációban, adaptációban. A központi idegrendszert érintő betegségek jelentős hányada érinti azokat az agyi struktúrákat vagy transzmitterrendszereket, melyek szerepet játszanak a mentalizációs folyamatokban. Ezek alapján valószínűsíthető, hogy egyes neurológiai betegségek mentalizációs deficittel társulnak, és ez a deficit hatással van e betegségek kimenetelére. A jelen közlemény célja a neurológiai betegségekkel kapcsolatos mentalizációs kutatások áttekintése. Módszer – Internetes adatbázis-keresés történt a témában megjelent közlemények azonosítására.