az empátia ajtókat nyit Lehet, hogy szégyenlősebb, vagy csak egyszerűen rossz napja volt az iskolában, esetleg otthon van valami gubanc, a lényeg, hogy a kisgyerek más, mint a többiek, vagy az utóbbi időben másmilyen, mint lenni szokott. A jó tanárnak szeme van erre, megérzi, hogy valami baj van, hogy másként kell viselkednie vele. Lehet egy plusz ölelés vagy csak egy kicsit több figyelem, amire szüksége van, ahhoz hogy megnyíljon, csatlakozzon a játékhoz, a feladathoz. magabiztosság és alázat Megfér együtt a kettő? Nagyon is! Szeretettel fegyelmezni csak így lehet. A kis lurkóknak antennáik vannak kihegyezve arra, hogy egy tanár mennyire magabiztos. Ahogy megéreznek egy csöpp bizonytalanságot, azonnal "lecsapnak" az "áldozatra"! Pedig egy játékos környezetben, ahol nincsenek osztályzatok és egyéb fegyelmező eszközök a tanár kezében, nagyon jól kell irányítani a dolgokat, hogy vidám maradjon a hangulat, de ne szabaduljon el a pokol. mosoly, bátorítás és motiváció Bár utolsó helyen szerepel ez a három dolog, mégis kimondhatatlanul fontos mindegyik.
"Nagy örömet szerez nekem a mostani hivatásom — mondja Berthold. — Ha egy tanár nincs meggyőződve az oktatás értékéről, és nem érdeklődik a fiatalok iránt, akkor nem lehet jó, sikeres, lelkes, elégedett tanár. " Egy japán tanár, Maszahiro, aki Nakacuban él, ezt jelentette ki: "Volt egy csodálatos tanárom a középiskola első osztályában. Az ő példája indított arra, hogy én is tanár legyek. Igazi odaadással tanított minket. És hogy miért tudtam megmaradni ezen a pályán? Ennek az a legfőbb oka, hogy szeretem a gyerekeket. " Japánból származik az 54 éves Josija is. Neki jól fizető állása volt egy gyárban, de úgy érezte, hogy a munkája és az örökös ide-oda utazgatás rabszolgává teszi. "Egy nap ezt kérdeztem magamtól: »Meddig fogom még ezt csinálni? « Elhatároztam, hogy olyan munkát keresek, melynek végzése közben emberekkel lehetek kapcsolatban, és nem csupán élettelen tárgyakkal. A tanítás páratlan a maga nemében. Az ember fiatalokkal dolgozik. Ez egyike a legemberközpontúbb hivatásoknak. "
Ezzel szemben számos tanár jelezte, hogy igényelnének képzést olyan területeken, amelyek lehetővé teszik, hogy innovációt vigyenek tanítási gyakorlatukba és rugalmasabban alakíthassák tanítási módszereiket. Ilyen területek például a tanítást segítő IKT készségek, az egyénekre szabott tanítást segítő módszerek, vagy a kereszttantervi készségek tanítása. Ezek mellett még olyan területek kaptak magas értékelést, mint a diákok viselkedésének kezelése, a multikulturális és többnyelvű környezetben való tanítás és a pályaválasztási vagy egyéb tanácsadás. Ez is jelzi, hogy napjainkban a tanári szakma rendkívül összetett, és arra a kérdésre, hogy "hogyan tanítsunk", igen sokrétű válaszok adhatók. Ezenfelül a felmérés eredményeiből az is világosan látszik, hogy a tanárok szerint saját szerepük nem merül ki az adott tantárgyakhoz kötődő konkrét ismeretek átadásában: a tanárok arra törekszenek, hogy felkészítsék a diákokat arra, hogy kezelni tudják a jelenkori élet összetett vonatkozásait, amelyek magukban foglalják többek között az aktív polgári szerepvállalásra, a sokszínűség tiszteletére, a kritikus szemléletmódra, a kreativitásra, a rugalmasságra stb.
Nem úgy szólunk hozzá, mint aki egy szinten van velünk. Ő az, aki mindent tud a tárgyáról, és mindenben segít is. Magyarázatai benne ragadnak az ember elméjében, és nem kell kétszer megtanulni őket. Ha beszél, mindenki figyel, amennyire csak tud, mert neki minden szava értékes információ. Általában sok érdekes példát hoz fel az óráján a tananyaggal kapcsolatban, így még jobban érthető, amit mond. Egy ilyen tanárnál nincs helye a humornak, de nem is hiányzik. Ő nem úgy kezel már, mint egy gyereket, hanem úgy, mint egy felnőtt embert. A legtöbb diáknak sokat jelent, ha így állnak hozzá (ez főként a középiskolásokra jellemző). Mindenkinek a szerencsén múlik, hogy milyen pedagógusokat kap. Biztosan minden iskolában más a helyzet. Sajnos a gyerekek nem maguknak választják meg a tanáraikat. Lehet, hogy valakinek pont az lenne a jó, aki a másiknak rossz. Egyre többször érzem (és egészen biztosan más is érzi), hogy néhányan nem igazán akarják átadni a tudásukat, éppen ezért egyre nagyobb kincs az olyan tanár, aki szereti, amit csinál.
Sokak számára fontos volt, hogy fel tudjanak nézni tanárukra. A kutatásban a gyermek családtagjainak a véleményét is megkérdezték. A közmeglátás itt az volt, hogy egy jó pedagógus magas szakmai színvonalat képvisel, szereti a munkáját és a gyerekeket, jó konfliktuskezelő és fegyelmező. Ezeket követik a széleskörű műveltség, a folyamatos képződés és az előítéletmentesség. Még fontosnak tartották a humorérzéket és a gyermek kultúrája, érdeklődése és otthoni környezete iránti érdeklődést is. És hogy mit gondolnak a pedagógusok saját szerepükről? Elsősorban a legfontosabbak között jelölték meg a jó viszonyt a tanulókkal, a szaktárgyi felkészültséget, az óravezetési gyakorlatot, a tanulók fegyelmezését, a tantestülettel való jó együttműködést és a szakmódszertani felkészültséget. Ezek mellett a pedagógusmunka értékelésében a tanárok közel háromnegyede számára fontos a diákok és szülők visszajelzése. Szakértőink válaszolnak Vajon mit gondolnak manapság a szakértők, melyek azok a jellemzők, amelyek elengedhetetlenek ahhoz, hogy egy pedagógus "jó" legyen?
MESÉLŐ HANGJEGYEK RAJZPÁLYÁZAT GYEREKEKNEK Szeretnél jó kapcsolatot kialakítani a tanároddal?
Az egyes osztályokra jellemző, hogy több diák is individuális oktatást igényelne, de ezt a sok plusz feladatot a tanár egy személyben nem tudja megoldani. Ugyanakkor a mai tanárok egyik fontos plusz feladata, hogy folyamatosan képezniük kell magukat, és lépést kell tartaniuk a diákokkal olyan területeken is, amelyek a fiatalok számára már rég ismertek és mindennapjaik természetes részei (pl. informatikai ismeretek), a tanárok számára viszont egy teljesen új kihívást jelentenek. Manapság sokszor az sem világos, hogy a régi, szigorú tanítási módszer hoz jobb eredményeket, amikor a gyerekek rendre és fegyelemre voltak oktatva, vagy e téren radikális változásokra lenne szükség. Kutatások kimutatták, hogy a túlságosan autokratikus tanár éppen ellentétes eredményeket ér el a gyerekeknél, hosszú távon pedig az ilyen tanítási stílus mindenképpen káros. Viszont a nagyon engedékeny tanár, aki szabadjára engedi a diákokat, vagy aki túlságosan meg akar nekik felelni, ugyancsak kudarca van ítélve. Külön csoportot képeznek a hátrányos anyagi vagy családi helyzetből érkező tanulók, akikkel a tanároknak külön foglalkozniuk kell.
A cikk készítése során megkérdezett szakértők egyetértettek abban, hogy a tanároknak vonzóbbak azok az iskolák, ahova a magasabb társadalmi státuszú szülők gyerekei járnak, hiszen itt kevesebbet kell fegyelmezni, könnyebb sikereket elérni. Azonban ott van az emberben a kisördög: mi van, ha többnyire tényleg elégedettek a szülők gyerekeik tanárával? Akkor a szülőkkel is baj van? Lehet, hogy jobb a helyzet, mint amilyennek tűnik. Tanári karunk nagy része a rendszerváltás környékén lépett a pályára – a pedagógusok több mint kétharmada elmúlt negyven éves. Komoly gyakorlatuk van, amikor ők kezdték a tanítást, a szakma megbecsültsége még nem volt olyan alacsony, mint ma. Nagyrészt ugyanazok tanítják a most iskolába járókat, mint a szüleiket. A sok átszervezéstől, az alacsony fizetéstől kedveszegetten, de viszik a hátukon a magyar iskolát. Mitől lesz jó egy tanár? Ha azt szeretnénk, hogy a jövő tanárai jól neveljék gyerekeinket, mire kell fókuszálnunk? A felkészültségen vagy a rátermettségen múlik a tanár minősége?