Jó példa erre, hogy a filmben Brad Pitt által megformált kaszkadőr, Cliff bemutatásakor Tarantino oldalakon keresztül arról ír, hogy a férfi milyen külföldi filmeket szeret és miért. Persze bizonyos szempontból érdekessé teszi a karaktert, hogy tudjuk, milyen az ízlése, mit gondol a hollywoodi filmekről, de nyilván a filmbe ez nem fért volna bele (ha egy narrátor elkezd Kuroszava-filmekről magyarázni, a nézők egy része valószínűleg feláll és kimegy a moziteremből). Egy másik ilyen, inkább csak érdekességként funkcionáló rész az Aldo Ray-nek szentelt fejezet, aminek igazán köze sincs a központi karakterekhez (esetleg annyiban, hogy megmutatja, miként alakulhatna Leonardo DiCaprio karakterének, a színész Ricknek a sorsa). A hírhedt, nem épp emelkedett vitát kiváltó Bruce Lee-cameo körülírása pedig lényegében csak a harcművész negatív megjelenítésével kapcsolatos, utólagos magyarázkodásként hat Tarantino részéről, ráadásul erősen kifogásolható is, hiszen a jelenet esetleges akkurátussága nem magyarázat az egyoldalú karakterábrázolásra.
Háttéranyaga akadt bőven, hiszen a forgatókönyvön közel öt évet dolgozott, így rengeteg dolog még az eredeti szrkiptbe sem került be, míg más jelenetek a vágóollónak estek áldozatul. A Volt egyszer egy… Hollywood június 29-én jelenik meg a tengerentúlon. A filmről szóló kritikánk itt olvasható, ebben a cikkünkben pedig a Tarantino-életművet Olvasónk! Üdvözöljük a Magyar Narancs híroldalán. A Magyar Narancs független, szabad politikai és kulturális hetilap. Jöjjön el mindennap: fontos napi híreink ingyenesen hozzáférhetők. De a nyomtatott Narancs is zsákszám tartalmaz fontos, remek cikkeket, s ezek digitálisan is előfizethetők zessen elő, vagy támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
De azért szerencsére nem lehet azt mondani, hogy Tarantino csupán felesleges töltelékrészekkel egészítette ki a filmben látottakat: fontos adalék Cliff háttértörténetének bemutatása, akárcsak Charles Manson és hippi "családjának" mellékszála, és még egy kicsit – a rendező által elképzelt – Sharon Tate-et is megismerhetjük a könyv lapjairól. Az, hogy Tate és Mansonék is nagyobb szerepet kapnak, mindenképpen sokat dob az összképen. Mivel a filmben Tarantino úgy "írja át" a történelmet, hogy az általa kitalált hősök közbeavatkozása miatt a szektás hippik nem Roman Polanski házába mennek be, hanem a szomszédba, ahol lemészárolják őket – így nemhogy megmenekül a lengyel direktor felesége, hanem a való életbeli gyilkosai halnak meg. Viszont a filmben mind a nő, mind Manson és követői sablonos, egyoldalú figurák, akiknek csak statisztaszerep jut Rick és Cliff sztorijában, a könyvben ellenben az ő szemszögük is érvényesül, ami a jelenlétüknek súlyt ad, a történetnek pedig további jelentésrétegeket (a színésznő és a szektavezér egyaránt művészkarrierről álmodik, így az külön érdekes, ha párhuzamba állítjuk a sorsuk, karrierjük alakulását a főhős Rickével).
Dalton a film jelentős részét egyébként egy westernfilm forgatásán tölti, ahol egyszerre próbál megküzdeni azzal, hogy múlik a dicsősége, és hogy tisztességes alakítással próbálja meg a markában tartani a saját tartását. Ezekben a jelenetekben Tarantino teljesen összemossa azt, hogy mi a valóság, és mi a film valósága, az elcsépelt B-filmnek kinéző western egy csodálatosan fényképezett Tarantino-film lesz, amit még a szereplők bakizása sem tör meg. Nehéz megmondani néha, hogy a matrjoska-filmet mennyire lehet még lebontani. Miközben Dalton a forgatáson kínlódik, Tate csak tesz-vesz Los Angeles utcáin, könyvet vesz, moziba megy, és a szó szoros értelmében szinte nem történik semmi - nincsenek hirtelen találkozók, helyzetek, fordulatok, csak Sharon Tate, aki Margot Robbie képében a szemünk előtt sétál évtizedekkel ezelőtt évtizedekkel ezelőtti utcákon. És ott van Cliff, aki ha nem futna össze a gyanús hippikkel, akkor valószínűleg az üres óráit az autójában töltené, ahogy ezt amúgy a filmben is teszi, száguldozva a Sunset Stripen, az autópályán, bárhol, csak ne a seggén, egy helyben, a koszlott lakókocsijában üljön.
1969, Los Angeles. Egy munka nélkül maradt, western tévésorozatából kikerült, munkanélküli színész (Leonardo DiCaprio) és jó barátja, kaszkadőre (Brad Pitt) együtt próbálnak boldogulni Hollywood kegyetlen világában. Ez a világ azért kegyetlen, mert változik: Rick és Cliff eddig kiismerte magát a showbizniszben, de most bármerre járnak, arra kell rácsodálkozniuk, hogy minden megváltozott: a szabályok, a főnökök és a nők is
Tarantino ebből az érzésből készítette az új filmjét, és habár a Volt egyszer egy… Hollywood sosem lesz az a film, amit Tarantino mesterművének fogunk hívni (ha engem kérdez bárki: az a Ponyvaregény vagy Becstelen brygantik, de általában inkább az utóbbi), de hiányozni fognak ennek a meséi, ha egyszer tényleg visszavonul.
Quentin Tarantino Quentin Tarantino 9. filmje az 1969-es év Los Angelesébe kalauzolja nézőit, amikor minden változóban volt. Erre döbben rá a karrierje csúcsán túljutott színész, Rick Dalton (Leonardo DiCaprio) és kaszkadőr barátja, Cliff Booth (Brad Pitt) is, akik mostanra alig ismernek rá a filmiparra, amelyben egykor elkezdtek dolgozni. A kultikus író-rendező... bővebben A termék megvásárlásával kapható: 999 pont Olvasói értékelések A véleményeket és az értékeléseket nem ellenőrizzük. Kérjük, lépjen be az értékeléshez! Események H K Sz Cs P V 26 27 28 29 30 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 31 6