Az alakoskodó másokra összpontosít, hogy megszerezze saját azonosságát azoktól, akikhez kapcsolódik. A másokra összpontosítotté fitgyelem azonban nem teszi lehetővé számára, hogy megismerjen másokat, illetve hogy hatékonyan együttéérzővé váljon. Kifitnomult megfitgyelési készsége arra szolgál, hogy meghatározza, milyen viselkedéssel vagy érzelmekkel lehet leginkább elnyerni má - sok csodálatát és jóváhagyását. Az alakoskodó lényegében úgy látja magát, ahogyan mások látják őt. A tényleges hangsúly azon van, hogyan viselkedjen úgy, hogy mások elfogadják őt. Ennek eredményeképpen nem különösebben haté- * A szakemberek véleménye e kérdésben igencsak eltérő. Egyesek szerint a tünetek az életkor előrehaladásával gyengülnek. Mások szerint idősebb korban sem enyhülnek, sőt súlyosbodnak. 19 kony abban, hogy megértse a többiek érzéseit. Az alakoskodó hajlamos arra, hogy másokkal fenntartotté kapcsolatait szorosabbnak vagy nagyobb jelentőségűnek határozza meg, mint amilyenek azok valójában. Nem veszi észre, amikor az emberek azért kedélyeskednek vagy mutatnak jóindulatot, mert elvesztettéék türelmüket a könyörtelen fitgyeleméhség, és a valódi, őszinte kapcsolat hiánya miatté.
A terapeutának maximálisan fel kell használnia viszontáttételi tapasztalatait ahhoz, hogy megértse a paciens tapasztalatait. Verbális kommunikációjában át kell adnia, hogy megérti a beteget. E kommunikáció során a terapeuta fokozatosan feltárja a különbséget a paciens tapasztalatai és a terapeuta realitása között, továbbá a paciens múltja és az áttétel jelen ideje között. Ezzel ellentétben a borderline paciensekkel dolgozó terapeutának értelmeznie kell a primitív projektív mechanizmusokat, különösen a projektív identifikációt, amely lényegesen hozzájárul a szelf- és tárgyképzetek egymással váltakozó projekciójához, és ennek következtében a betegnek a terapeutával folyó interakciós tapasztalatában a mi van "belül" és mi van "kívül" közötti határok elmosódásához. Borderline állapotoknál az áttételi acting out-ot és a primitív emocionális igények nagymértékû kielégítését kontroll alatt kell tartani, és ugyanakkor meg kell õrizni a terapeuta alapvetõ semleges beállítódását. A következõ záró megjegyzések elsõsorban a borderline paciensekre vonatkoznak.
Könnyen befolyásolhatók; a kísértéseknek nehezen tudnak ellenállni. Körül - mények vagy emberek könnyen elragadják őket. Az alakoskodók személyiségvonásai jórészt megegyeznek az önimádók (narcisztikusok) jellemzőivel. Az alakoskodó és az önimádó is különbnek tartja magát másoknál. Mindkettéő megszállottéan vágyik a csodálatra, hatalomra, méltóságra, nagyszerűségre. Mindkettéő lehet természetesen meggyőző, élettéel teli és szédítően bájos; érzékeny a bírálatra, a visszautasításra; stb. E kettéő ilyenképpen eléggé nehezen megkülönböztethető. Az alakoskodó gyakran teremt szorosabb, ám valódi meghittéséget nélkülöző függő kapcsolatokat, s könnyen elfogadja a társas élet hagyományait, szokásait, ha ezzel elérni véli a kívánt elismerést és fitgyelmet. Mindenekelőtté feltétlen elfogadásra, gondoskodásra, jóváhagyásra, megerősítésre van szüksége. Legfőbb törekvése, hogy megjelenésével, vonzerejével mindenkire hatást gyakoroljon, minden elérhető férfit szerelmi vágyának tárgya legyen. Rejtetté szándéka, hogy szülőpótlékokat találjon magának, akik gondoskodnak róla.
4. "A neurózissal határos" személyiség fõ jellemzõi a gyermeki kapaszkodás és a depresszió. Grinkerék megállapítják, hogy általában – és a szkizofréniával ellentétben – a borderline szindróma nem jelenít meg intellektuális asszociatív folyamatokkal kapcsolatos zavart, autisztikus vagy regresszív gondolkodást, a "pszeudo-kölcsönösséggel" illetve "kitérõ magatartással" jellemezhetõ családi szervezõdést, téveszmét vagy hallucinációt, illetve a nyelv fogalmi viszonyainak gyengeségét (Grinker és mtsai 1968, 93. A borderline szindrómát összehasonlítva a neurózisokkal, úgy találják, hogy "bár a depresszió megtalálható több borderline kategóriában, ez nem azonos a depresszív szindróma affektusával. A borderline depresszió a magányosság és az izoláció érzésébõl áll" (Grinker és mtsai 1968, 95. ). Grinker és munkatársai kevesebb sikerrel különítik el a határeseti szindrómát más személyiség- illetve karakter-rendellenességtõl. Szerintem helyesen mutatnak rá arra, hogy egyes szerzõk különbözõ karaktercímkékkel látják el az alapjában véve borderline pacienseket.
2. Kezelés Az elmúlt években egyre több pszichiátriai és különösen pszichoanalitikus tanulmány jelent meg a borderline állapotok kezelésérõl. Még mindig eltérnek a vélemények azzal kapcsolatban, hogy a borderline betegeknek támogató terápiát, vagy a pszichoanalízis expresszív illetve klasszikus formáját kell-e biztosítani. A vélemények egyre inkább abba az irányba mutatnak, hogy ezeket a betegeket nem a támogató kezelés segíti. Egyedül csak Zetzel (1971) javasol "rendszeres, de korlátozott intenzitású (ritkán több mint heti egy alkalommal történõ) kezelést", hogy ily módon csökkentsük az áttétel és a viszontáttétel megnyilvánulásaiból, valamint a terápiás ülések realitásából és szervezõdésébõl adódó terhelést. Mindebbõl a lényegében szupportív terápia javaslata következik. Zetzel elismeri, hogy módszerébõl adódóan "sok borderline paciensnek arra van szüksége, hogy a terapeuta meghatározatlan idõtartamra váljék elérhetõvé. " (Zetzel 1971). Ebbõl az következik, hogy az ilyen támogató módszer, bár segíti a beteg valósághoz való alkalmazkodását, hozzájárulhat egy befejezhetetlen pszichoterápiás viszony kialakulásához.
A figyelmed felkeltésére viselkedést alkalmazhatnak, beleértve a csábító szexuális viselkedést, az öngyilkossági kísérleteket vagy akár a fizikai betegségeket is. Mi az a csábító nárcisztikus? A csábító nárcisz Az itt tárgyalt szélsőséges nárciszták többi típusától eltérően ez manipulál azáltal, hogy jól érzi magát. Eleinte úgy tűnik, hogy csodál, vagy éppen idealizál, de a végső célja, hogy te is hasonló érzéseket keltsen iránta, hogy ő használhasson téged. A histrionikus személyiségzavar rosszabbodik az életkorral? Az életkor előrehaladtával súlyosbodó személyiségzavarok közé tartoznak a paranoiás, skizoid, skizotípusos, kényszeres, rögeszmés-kényszeres, borderline, hisztrionikus, nárcisztikus, elkerülő és függő személyiségzavarok – mondta Dr. Rosowsky az American Society on Aging által szponzorált konferencián. A HPD gyógyítható? A HPD nem gyógyítható, de idővel az érzelmi reakciók szabályozására való képessége kezelhető szintre csökkenhet. Hogyan viszonyulsz egy hisztiző emberhez? A pszichoterápia (a tanácsadás egy fajtája) általában a hisztrionikus személyiségzavar választott kezelése.