Kétségtelen, hogy karrierje során az egyik legnagyobb próbatételt és legnehezebb feladatot az Aranypolgár jelentette az árnyalt kameramozgások, a szereplők bonyolult mozgatása és csoportosításai, az egyetlen jeleneten belüli hangforrások nagy változatossága, valamint Welles különféle igényei miatt. James G. Stewart, az RKO-nál a hangutómunkákért felelős vezető lett a film "utómunka (másképpen: utószinkron) hangmérnöke". Mielőtt 1931-ben az RKO hangosztályára került, Stewart egy rádiónál dolgozott, valamint különböző filmszínházak hangberendezéseinek beüzemelésénél közreműködött szakértőként. (A keleti parton néhány nagyobb moziban, többek között a Radio City Music Hallban is tevékenykedett. ) 1937-re ő lett az RKO-nál az összes hangutómunka felelőse, és ezt a pozícióját 1945-ig megtartotta. 1937-ben ő tervezte az RKO első keverőpultját, ami kora egyik legprofesszionálisabb hangrögzítő berendezése volt. Szemben azokkal az osztályvezetőkkel, akik csupán névlegesen vettek részt olyan produkciókban, amelyeknek főcímében feltüntették a nevüket, Stewart ténylegesen is közreműködött minden olyan filmben, amelyet az RKO gyártott, és neki tulajdonítható a hanganyagok kiváló minősége, amiről az RKO-s filmek általánosan ismertek voltak.
Ezeknek az elemeknek a zöme teljesen ellentétes volt a stúdiók korabeli fényképezési módszereivel. Toland szerint Welles kijelentette: "ha kell, felejtsük el az összes hollywoodi filmkészítési konvenciót"Toland: How I Broke The Rules. 73-74. 5. Toland hagyta elterjedni a tévhitet, hogy számtalan efféle szabályt először az Aranypolgárban rúgtak fel, pedig legtöbbjüket maga Toland borította fel korábbi, más rendezőkkel készített filmjeiben. Jó néhány jelentősebb vizuális jellemzőjével az Aranypolgár Toland korábbi munkásságának közvetlen és logikus folytatásaként értékelhető. A vetítőtermi jelenetsor A jelenetet szokatlanul kevés fénnyel vették fel. Ezután a filmet "túlhívták" a laborban, vagyis a szokásosnál tovább hagyták az előhívó oldatban, hogy növeljék a kontrasztot. A túlhívás általában elfogadhatatlanul szemcséssé teszi az exponált filmet, de a jelenetben a tónusszínt olyan magas volt, hogy a szemcsésséget sikerült minimálisra csökkenteni. Mesélik, hogy amikor John Ford a kormány megbízásából dokumentumfilmeket forgatott a II.