Thomas emlékezett rá, hogy Brenda azt mondta neki, csak a gazdag emberek tudják megfizetni a Boldogság nevű kábítószert. Itt úgy tűnt elég sokan megengedhették maguknak, mert a legtöbben kábulatba mélyedve feküdtek. A nyílásokban, ahol a teke bábok szoktak állni normális esetben, több helyen is tűz égett. Az égő fa illata és a füstje terjengett a levegőben. Minho a bal szélső sávra mutatott. Nem volt ott sok ember, és a tűz fényénél Thomas megismerte Newt hosszú szőke haját és alakját. Háttal állt nekik. - Nem semmi ez a hely. - suttogta Thomas Brendának. Senki nem zavarta őket, amíg oda nem értek Newt-hez. De Thomas látta, ahogy néhány kerge a saját lábát harapdálja. Már majdnem odaértek a barátjukhoz, amikor az hangosan felkiáltott. - Mondtam, hogy ne toljátok ide a hülye képeteket! Minho hirtelen megállt, Thomas majdnem nekiütközött. Brenda megszorította Thomas kezét, majd elengedte. Akkor vette csak észre, mennyire izzad a tenyere. Kihallották Newt szavaiból, hogy a barátjuk már soha többé nem lesz az, aki volt a sötét napok előtt.
A szeme sarkából Teresát látta, de a poros levegőben minden elhomályosult. Látta, hogy Teresa elesik és egy hatalmas betondarab betakarja őt. Csak a feje és egyik karja látszódott. - Teresa! - ordított fel valami földöntúli hangon. Látta a vérrel csíkozott arcát, az eltört karját… és látta Chuck-ot, amint véresen a földre omlik, látta Newt kidülledő szemeit. A három legjobb barátja. A "VESZETT" elvette őket tőle. - Nagyon sajnálom, - suttogta, pedig tudta, hogy nem hallhatja. Mozgott a szája. Lehajolt, hogy hallja mit akar mondani. - Én is.. én mindig csak.. Érezte, hogy a lábánál fogva vonszolják őt. Ki akarta húzni, de már nem volt ereje küzdeni. Sajgott a teste és sajgott a szíve. - 160 - Brenda és Minho húzták őt. A tátongó lyuknál tűz ütött ki, és a füst gomolyogni kezdett. Thomas köhögött, de a fülében csak zúgást hallott. Újabb robbanás! A tároló helyiség falai darabokban hullottak le. A nyílt teret a lángok nyaldosták. A még meglévő mennyezet is lehullott, már nem volt ami tartsa.
Frypan is köztük volt. - 106 - Thomas maga előtt látta Frypant. Nem tudta, hogy viselné még egy barátjának az elvesztését. Minho hajolt oda a lányhoz. - Látom, vidám vagy mint mindig. Örülök, hogy napfényt hoztál az életünkbe! Teresa figyelmen kívül hagyta Minho megjegyzését. - Tom, gyere, beszéljünk. Csak mi ketten. Most azonnal. Thomas továbbra is gyűlölte magát, amiért még mindig vágyódott Teresa után. De próbálta eltitkolni ezt a vágyódást. - A Patkány-ember már leadta nekem a nagy beszédét. Légy szíves mond, hogy nem értesz vele egyet és nem gondolod, hogy vissza kellene mennem a "VESZETT"-hez. - Azt sem tudom, miről beszélsz. - elhallgatott, mint aki a büszkeségével küzd. - Kérlek. Thomas csak nézett egy darabig a lányra. Brenda csak pár méterre állt tőle, és tudta, hogy mérges Teresa miatt. - Nos? - kérdezte Teresa és maguk köré mutatott. - Túl sok a teendőd itt? Annyi a dolgod, hogy nem tudsz rám időt szakítani? Thomas rámutatott a sarokban álló üres székekre. - Menjünk, de igyekezz!
Miért raboltattál el minket? Hogy eladj a "VESZETT"-nek? Amikor Gally-val beszéltünk, azt hittük egy oldalon állunk. Képzeld el a meglepetésünket, amikor - 119 - kiderült, hogy a Segítő Jobb ugyanolyan, mint azok, akik ellen küzdünk. Mennyi pénzt kapsz egy emberért? - Gally! - szólt a férfi, mintha mit sem hallott volna abból, amit Thomas beszélt. - Igen? - Te megbízol ezekben? Gally kerülte Thomas tekintetét. Bízhatunk bennük. Vince előrehajolt. - Akkor ne pazaroljuk az időt. Senkitől nem fogadok el egy fillért sem! Ez egy hasonmás terv. Azért gyűjtjük az immunisakat, mert lemásoljuk a "VESZETT" tervét. Thomast meglepte a válasz. - Miért tennél ilyet? - Az ő központjukat fogjuk használni! 51. FEJEZET Thomas néhány másodpercig figyelte a férfit. Ha tényleg ez a titka az Immunisak eltűnésének, akkor ez szinte nevetségesen egyszerű. - Lehet, hogy be is válik. - felelte. - Köszönöm a beleegyezésed! - mondta a férfi olyan kifejezéstelen arccal, hogy Thomas nem tudta gúnyolódott-e, vagy nem.
Az Útvesztő és folytatásai, a Tűzpróba és a Halálkúra írója amúgy nem nagy barátja a számoknak, pedig eredetileg könyvelőként dolgozott. Most viszont rendkívül hálás azért, hogy rubrikák töltögetése helyett történetek írásából élhet, és úgy tartja, nála nagyobb mázlista kevés van a világon. Letöltés magyarulLetöltés angolulAz Útvesztő Thomas egy hideg, sötét liftben tér magához, s az egyetlen dolog, amire emlékszik, az a keresztneve. Minden más eltűnt az emlékezetéből. Amikor a lift ajtaja kinyílik, Thomas a Tisztáson találja magát egy csapat srác között. A Tisztáson élő fiúk mindennap Futárokat küldenek a lakóhelyüket körbeölelő Útvesztőbe, amelyet nehéz kiismerni, mivel a falai minden éjjel elmozdulnak. Thomas, az utolsóként érkező újonc számára egyre inkább nyilvánvalóvá válik. hogy az Útvesztő egy kód, ami megfejtésre vár. Úgy dönt tehát, hogy ő is Futár lesz. Annak viszont, hogy a megfejtés közelébe kerüljön, komoly ára van: például olyan lényekkel is találkoznia kell, akik elől mindenki más menekül.
- Tudom, Thomas. Érzem minden porcikámmal. Azt is megígérhetem, hogy megkapod a megérdemelt jutalmad. Itt is vagyunk. - hagyta figyelmen kívül Thomas másik kérdését. Janson kinyitott egy ajtót, amin semmilyen felirat nem volt és előre engedte őt. Egy férfi és egy nő ült benn. Thomas egyiküket sem ismerte. A hosszú vörös hajú, szemüveges nő sötét nadrágkosztümöt visel. A férfi kopasz volt, sovány, szögletes alkatú. Zöld színű ruhában volt. - Ők a munkatársaim. - mondta Janson és leült az asztalhoz. Intett Thomasnak, ő is foglaljon helyet. - Dr. Wright. - mutatkozott be a nő. - Ő pedig Dr. Christensen, a vezető orvos. A Pszichológia csoportnál vagyunk. Nagyon sok mindent kell megbeszélnünk, ezért elnézést a rövid bemutatkozásért. - Miért én vagyok a végső jelölt? - kérdezte Thomas. - Nagyon jó kérdés. - mondta Janson, miután összeszedte a felesleges holmikat az asztalról és elrakta. Volt egy maroknyi alany az elején, elnézést a kifejezésért. A létszám folyamatosan csökkent. Nemrég kettőtökre szűkült: rád és Teresára.
Nem tudott. - Ez az! - kiáltotta Jorge. - Fog meg és húzd! Jorge elrohant. Valami csattant. Megint úgy érezte, hogy a levegőben van… - Sajnálom Tommy. - morogta Newt a fülébe. - Lehettem volna finomabb. Thomas szívébe hatalmas öröm áradt szét. Megmenekültek a "VESZETT"-től. Elájult. 20. FEJEZET Thomas arra tért magához, hogy Brenda aggódó arcát látja. A bőre sápadt volt és alvadt vércsíkok húzódtak az arcán. A homlokán egy fekete koromfolt, az arcán zúzódások látszódtak. Mintha erről azonnal a saját sebei jutottak volna eszébe, rögtön fájni kezdett mindene. Nem tudta, hogy működtek a Gránátvetők lövedékei, de boldog volt hogy csak egy találta őt el. - Most tértem észhez. Te hogy érzed magad? - kérdezte Brenda. - Mint egy vödör szar. - próbált meg Thomas felkönyökölni, aztán összerezzent a fájdalomra, ahol a golyó súrolta a lábát. A raktérben feküdt egy alacsony ágyon. Körülnézett. Egy pár csúnya heverő és takaró volt a berendezés. Thomas úgy érezte, mintha Brenda anyai tekintettel nézne rá.